Különbséget kell tennünk „passzív és aktív” ülés között

Passzív ülés esetén az ülőbútor támláján támaszkodunk, derekunk izmai ellazult állapotban vannak. Ilyenkor lenne nagyon fontos a megfelelő helyzetű és méretű, stabil háttámla, mely a medencecsontunk tetejét és a derekunkat támasztja – ez ugyanis csökkenti a gerincre üléskor nehezedő többletterhelést. Passzív ülőtartást veszünk fel pl. autóvezetés, TV-nézés közben, moziban és színházban.

Aktív ülésnek nevezzük azt a testhelyzetet, ha az ülőbútoron ülve kissé előredőlünk és aktív izommunkával úgy tartjuk meg derekunkat és hátunkat, hogy az nem érintkezik a háttámlával. Aktív ülőtartás alakul ki tanulás, írás, számítógép használat, rajzolás stb. közben.

Az ülő testtartás a gerinc számára igen megterhelő. A csigolyákra és a porckorongokra ható nyomóerő lényegesen nagyobb, mint álló helyzetben és ez veszélyeztető tényező a gerincpanaszok kialakulása szempontjából. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy az ülőhelyzet során testtartásunk a lehető legkedvezőbb legyen: „egyenes háttal” üljünk.